Ez a könyv egyszerre csodálatos és megrázó, olyan súlyos problémára világít rá, ami számunkra ép ésszel felfoghatatlan. Az író Waris Diri, aki a történet szereplője, saját maga ment keresztül egy olyan beavatkozáson (női körülmetélés), ami a világ több országában (főként Afrikában) mai napig egy megszokott jelenség. Van aki belehal, van aki túléli és egész életében szenved tőle. Egy olyan önkényes beavatkozás hagyománya a nőkkel szemben, aminek semmilyen vallási alapja nincs, ahogy az író mondja kizárólag a férfiak önzése és agresszivitása az oka, és nemzetékekről nemzedékekre öröklődik. Idézem:"..megszállottan ragaszkodnak területükhöz és tulajdonukhoz, mely kategóriába mind a szokások, mind a törvény szerint az asszonyok is beletartoznak."  

Nőként többszörösen is erős hatással volt rám a könyv, tökéletesen átéreztem a fizikai fájdalmon túl a lelki megrázkódtatást és megalázottság érzését, amit ezeknek az asszonyoknak el kell viselniük, csak azért mert nőnek születtek. A könyv egy csodatörténet, egy nomád kislány kalandos útja, aki szembeszállva családja akaratával a mélyszegénységből, a sivatagból megszökik és eljut egy olyan világba aminek a létezéséről soha nem hallott. Waris 18 évesen kerül a divatszamába, a világ egyik leghíresebb modellje lesz egy életveszélyes és egyáltalán nem akadályoktól mentes  út után. Ha nem lennénk tisztába azzal, hogy Waris története egy valós, igaz történet, akár egy mesének is hihetnénk. 

Ez a végtelenül erős nő, aki átélte a világ legkegyetlenebb dolgait: testi kínzás,nőiességének elvesztése, testi és nemi erőszak, éhség, szomjúság, háború, majd a későbbiekben a kiszolgáltatottság és tehetetlenség amivel szembesül mint bevándorló, ez a nő méltán egy igazi hős. Amikor felismeri a tényt, hogy a gyerekkorában elszenvedett testi csonkítás nem egy indokolt beavatozás, sőt a legtöbb országban nem is hallottak róla, tudja hogy harcolnia kell ez ellen a szörnyű hagyomány ellen. Innentől ez lesz életének a célja, saját küldetése. 

Waris 1997-ben lett az  ENSZ nagykövete és létrehozta a "Sivatag Virága Alapítványt. Élettörténetét ő maga írta meg ebben a csodálatos könyvben, amit mindenkinek ajánlok. Életéről, a könyv alapján mozifilm is készült.

-GYM-

Idézetek:

Mialatt kibontogattam és felfaltam az összes cukrot, szemügyre vettem a körülöttem levő fehéreket. Fagyosnak és betegesnek tűntek a szememben. – Napra lenne szükségetek – mondtam volna nekik, ha tudtam volna angolul. Úgy véltem ez a dolog csak átmeneti állapot lehet náluk.”

„Szomáliában, ahol felnőttem, mi az élet egyszerű dolgait értékeltük. Ünnepeltük az esőt, mert azt jelentette, hogy van vizünk. Ugyan ki aggódik itt New Yorkban a víz miatt? Hadd folyjék a csapból, miközben te odébb mész, hogy valami mást csinálj a konyhában. Mindig ott van amikor csak szüksged van rá. Kinyitod a csapot, és huss, már folyik is. Az ember akkor értékel valamit, ha nincs, és mivel nekünk nem volt semmink, ezért mindent értékeltünk.”

„Mégis, sajnálatos módon, oly sok amerikai legfőbb gondja, hogy ne egyék. A világ egyik oldalán azért küzdünk, hogy tápláljuk az embereket. A világ másik oldalán pedig az emberek azért fizetnek,hogy lefogyjanak. Csak nézem a tévében a fogyókúrás programok reklámját, és felkiáltok: - Le akartok fogyni? Menjetek Afriába! Ehhez mit szólnátok? Mit szólnátok ahhoz, ha úgy fogynátok le, hogy közben más embereken segítetek?”

„Ezeknek a törzsi háborúknak, csakúgy mint a körülmetélés továbbélésének, a férfiak önzése és agresszivitása az oka. Utálom, hogy ezt kell mondanom, de így igaz. Mindkét dolog abban gyökerezik, hogy megszállottan ragaszkodnak területükhöz és tulajdonukhoz, mely kategóriába mind a szokások, mind a törvény szerint az asszonyok is beletartoznak. Talán ha kicserélnénk őket, akkor országom paradicsom lehetne. A férfiak lehiggadnának, és sokkal érzékenyebbek lennének a világ iránt. Ha nem hajtaná őket egyfolytában a tesztoszteron, akkor nem lenne háború, nem lenne gyilkolás, se lopás, se nemi erőszak. És ha levágnánk nemi szerveiket, majd szabadjára engednénk őket azzal, hogy vagy elvéreznek, vagy életbe maradnak, akkor talán életükben először megértenék, hogy mit tesznek asszonyaikkal.”